Luxusnyomor
Szeretem az életet. Nevetni, sétálni, enni, ölelkezni. Már szeretem. Annak ellenére is, hogy a munkám miatt el kell merülnöm a mélységbe, és ott aztán minden ok meglenne arra, hogy ne szeressem.
olvass továbbCsak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.
Szeretem az életet. Nevetni, sétálni, enni, ölelkezni. Már szeretem. Annak ellenére is, hogy a munkám miatt el kell merülnöm a mélységbe, és ott aztán minden ok meglenne arra, hogy ne szeressem.
olvass továbbNehéz hetem volt. Érzelmileg nehéz. Mondhatnám, hogy nőként nehéz, mert egészen mély dolgokkal szembesülhetek. Ehhez a szembesüléshez azt hiszem, már leginkább az vezet, hogy rendbetettem a női részemet. Ez elengedhetetlen volt, hogy őszinte figyelemmel tudjak fordulni a férfiak felé.
olvass továbbPont azért, mert már túl vannak azon, hogy ne az élet és a lélek finomságait keressék, a látszat helyett. Egy bonyolult nő, lényegében a legegyszerűbb, mert nem hajtja már az, hogy félelemből, önzésből megszerezzen embereket, biztosnak hitt anyagi javak már nem kábítják, átlátja az élet felesleges hazugságait és nem akar azokban részt venni.
olvass továbbEgész életemben tapasztaltam ennek az igazságát. Hogy mindent tökéletesen érzünk. Pontos jelző rendszer van belénk építve. Lényegében mindig megkapjuk az útmutatást arra nézve merre kéne mennünk, mit kéne tennünk, hol kéne maradnunk, honnan elmennünk, hol és ki mellett lenne a helyünk.
olvass továbbValószínűleg többségében fogalmunk sincs róla, hogy mennyire is vagyunk szétesve. Ugyanis viszonyítunk a körülöttünk élőkhöz, meg az országhoz, meg kábé mindenhez. Mivel az egész meglehetősen szét van esve, mentálisan, erkölcsileg, egészség és élet minőség tekintetében, többnyire nem vesszük észre azt, hogy ez nem éppen a legjobb. Ha finoman fogalmazok.
olvass továbbSokat eszembe jut nagyszüleim két örökérvényű mondata mostanában. "Királynőnek, Király a párja." "Egy cselédlány akkor sem lesz úrinő, ha kalapot vesz."
olvass továbbNagyon fázom. Huszonöt fok alatt meghalok. Nem csak simán fázom, hanem a csontjaimban érzem a hideget. Belemászik.
olvass továbbHa egy nő férjhez akar menni és „normális” párkapcsolatot, az a baj. Ha nem akar férjhez menni és klasszikus párkapcsolatot, az a baj.
olvass továbbVan egy érzésem. Hullámzik bennem, éjszaka felkelt és nem hagy nyugodni. Bekúszik a bőröm alá míg a szeretőmet ölelem, vagy az ételbe, amit az asztalra teszek. Együtt ring a tengerrel, a fákkal és a földön kavargó szeméttel. Ha a Napba nézek, nem az vakítja szemem, hanem a mélyből feltörő érzés, hogy mi mindannyian felelősek vagyunk. Anyák, nagyanyák, lányok és asszonyok, szeretők, egyedülállók, szőkék, barnák, feketék, vörösek. Egymásért vagyunk felelősek. Mert egymás testvérei vagyunk és összeköt minket egy finom szál, a múltunkban, a jelenünkben és a jövőnkben.
olvass továbbAz életünk nagy részét felesleges és lényegében önmagunk és mások számára is ártalmas dolgokkal töltjük. Sok éve már, hogy ezt megláttam és szembeszállva a társadalmi renddel, másikfajta életet választottam. Olyat, amely igyekszik a felesleges dolgoknak nem energiát adni, mert nem éri meg olyan dolgokon kattogni és erőt veszíteni, amelyeknek az igazi élet szempontjából semmi jelentősége.
olvass továbbAz egyszerű dolgok valójában mindig a hazugsággal válnak bonyolulttá. A tiszta energiákra rápakolunk egy jó vastag, koszos réteget és ott elszabadulnak a démonok. Pedig igazából semmi sem bonyolult. A hazugságok teszik bonyolulttá. Ezek azok, amelyek szétcsapják az életünket, annak fontos elemeit. Legyenek azok a kapcsolataink, vagy más életterület.
olvass továbbAz egész életünk egy bonyolult, rengeteg apró részletet rejtő nyomozás. Nyomozunk önmagunk után, felkutatjuk a bűneinket, a titkos részeinket, az elfeledett emlékeket és próbáljuk megérteni, miért van az élet úgy, ahogy.
olvass továbbÉvtizedekig nem tudtam értelmezni ennek a mondatnak a valódi jelentését. Mentségemre legyen, hogy az én családomban nem volt szokás, hogy elhallgattassák a nőket. Az volt a szokás, hogy egy nő legyen művelt, olvasott, tájékozott, tanult és legyen véleménye.
olvass továbbRégóta tartozom néhány gondolat papírra vetésével, amely engem is feszít. Talán azért ennyire nehéz erről írnom, mert engem is érint, meg azért is, mert ha bántalmazva vagy valami által, akkor beszűkülsz, nem tudod tisztán látni a helyzeted, és ettől az állapottól megnémulsz és folyamatosan abban kételkedsz, hogy jól érzed-e és nem-e reagálod túl.
olvass továbbVan egy érzésem. Hullámzik bennem, éjszaka felkelt és nem hagy nyugodni. Bekúszik a bőröm alá, míg a szeretőmet ölelem, vagy az ételbe, amit az asztalra teszek. Együtt ring a tengerrel, a fákkal és a földön kavargó szeméttel. Ha a Napba nézek, nem az vakítja szemem, hanem a mélyből feltörő érzés, hogy mi mindannyian felelősek vagyunk.
olvass továbbAlapvetően azt hiszem, szent mindegyik, még a legrosszabb is. Szent, mert végtelen tanítást hordoz, életről, halálról és rólunk. Ha úgy élsz, hogy mindentől kapsz, megérted ezt a fajta szentséget. A halál szentségét is.
olvass továbbNem tudom, hogy mindenkinek eljön-e az-az idő, amikor nem akar már az elégnél többet. Akkor sem, ha jön a több. Nem tudom, hogy mindenkinek eljön-e. Nekem eljött.
olvass továbbRengetegszer hallom azt az mantrát, hogy: "ha akarná, megtenné, ha akarna, itt lenne, ha fontos lenne neki, csinálná", és sorolhatnám a végtelenségig.
olvass továbbMagára hagyott társadalom. Magára hagyott egyén. Kevesen vannak akiket követni lehet. A Nő nem követi a Férfit, a Férfi a nőt, a gyermek a szülőket és a szülő a gyermeket. Az egyéni szenvedésünk annyira lefoglal minket, hogy kizárja azt a valóságot ahol nem csak mi, hanem mások is vannak. A vezetés képessége alapvetően a programozott reakcióink és épìtményeink lebontása után történik. Azok kik ezt meglépték képesek utat mutatni és feladatuk is.
olvass továbbAkárki, akármit mond, valójában mindenki ugyanazt keresi. Egy mindent vivő szerelmet. Ezt keresik szívük mélyén a biztonsági játékosok, a realisták, az idealisták, a menekülők, akik megmagyarázzák, akik azt mondják nem akarják és akik nem hisznek benne. De valójában mindenki ezt keresi. Valamit, ami kiránt, ami új életet lehel belénk, valamit, ami átír, megszüntet, újraír valamit, ami olyan mint az élet vize.
olvass tovább